Szerző: Árpád Tamási

  • Ott használj AI-t, ahol érdemes

    Ott használj AI-t, ahol érdemes

    A Stanford Egyetem legújabb tanulmánya, Future of Work with AI Agents (2025), alaposan megmozgatja a mesterséges intelligencia és munka jövőjéről szóló vitát. Nem jóslatokat, hanem adatokat kínál: 1 500 amerikai munkavállaló és 52 AI-szakértő véleményét hasonlította össze arról, mely munkafeladatokat szeretnék az emberek, hogy egy AI végezzen, és melyeket nem – illetve mire képes ma a technológia valójában.

    A kutatást Erik Brynjolfsson és Diyi Yang vezette, akik évek óta az AI és a gazdasági termelékenység határterületein dolgoznak. Most a kérdést nem a vállalatok, hanem a dolgozók szemszögéből tették fel: mit akar az ember, és mit bír a gép.

    A vizsgálat lényege

    A kutatók létrehozták a WORKBank adatbázist az amerikai Munkaügyi Minisztérium egyik rendszeréből vett, digitálisan végezhető feladatokból.

    A dolgozók minden egyes feladatról elmondták,

    1. mennyire szeretnék, hogy azt az AI átvegye (automatizálási vágy),
    2. mennyi emberi együttműködést tartanak szükségesnek a hatékony elvégzéshez.

    Értékelés

    Ezt a második dimenziót a kutatók új fogalommal írták le: Human Agency Scale (HAS).

    A skála öt szintje az „AI egyedül is elvégzi” (H1) és az „ember nélkül nem megoldható” (H5) között helyezi el a munkát.

    Párhuzamosan AI-kutatók is értékelték, hogy a technológia ma mire képes ugyanazon feladatok esetén.

    Az eredmény egy desire–capability térkép, amely megmutatja, hol van összhang és hol van szakadék ember és gép között.

    Négy zóna a munka jövőjében

    A kutatás négy „munkazónát” azonosított az automatizálási vágy és a technológiai képesség metszetében

    R&D Opportunity

    A dolgozók igényelnék, de a technológia még nem tart ott – ez a kutatás-fejlesztés természetes terepe.

    Automation Green Light

    A dolgozók is szeretnék, és a technológia is képes – ezek a legígéretesebb területek.

    Low Priority

    Alacsony vágy és alacsony képesség – ezekkel most nem érdemes foglalkozni.

    Automation Red Light

    A technológia már kész, de az emberek nem kérik – itt várható a legnagyobb társadalmi ellenállás.

    A Stanford-kutatók szerint a mai befektetések túlnyomó része éppen a „Red Light” zónában történik: szoftverfejlesztés, elemzés, ügyfélszolgálat. Az emberi igény viszont máshol, főként az időrabló, ismétlődő adminisztratív feladatoknál jelenik meg.

    Mit akarnak az emberek?

    A válasz nem a félelemről szól. A résztvevők 46 százaléka pozitívan viszonyul ahhoz, hogy bizonyos feladatait AI-ra bízza. A leggyakoribb indok: „hogy több idő maradjon értelmes munkára.”

    Az automatizálási vágy ott a legerősebb, ahol a munka monoton, stresszes vagy alacsony hozzáadott értékű – például adminisztráció, időpont-egyeztetés, adatbevitel.

    A legerősebb elutasítás a kreatív és interperszonális feladatokat jellemzi: tartalomkészítés, dizájn, oktatás, újságírás.

    A kutatók rámutatnak, hogy a legnagyobb AI-használat (például a Claude.ai statisztikák szerint) ma nem ott történik, ahol a dolgozók leginkább igényelnék – a tényleges AI-használat és a valós igények még messze nincsenek összhangban.

    Az emberi ügynökség mint új mérce

    A Human Agency Scale (HAS) talán a tanulmány legfontosabb újítása.

    Nem az automatizálás mértékét, hanem az emberi részvétel ideális szintjét méri. A dolgozók válaszaiban az „együttműködő partneri” szint (H3) dominál, míg az AI-szakértők gyakran alacsonyabb szintet látnak reálisnak. Ez a különbség előrevetíti az AI-integráció egyik legnagyobb kihívását: az emberek nem teljes automatizálást, hanem megbízható, együtt dolgozó rendszereket akarnak.

    A kompetenciák átrendeződése

    A WORKBank adatai alapján az AI-bevezetés áthelyezi a súlypontokat a munkakészségek között. Az információ-feldolgozáson alapuló képességek (adat-elemzés, dokumentálás, tudásfrissítés) fokozatosan veszítik értéküket, míg az interperszonális, szervezési és döntési kompetenciák felértékelődnek.

    A jövő munkájának értéke így egyre kevésbé az információ, és egyre inkább az emberi ítélet, empátia és együttműködés lesz.

    Mi következik ebből a szervezetek számára?

    A Stanford-kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy az AI bevezetésének kérdése nem technológiai, hanem döntési probléma. Nem az a kérdés, mit tud már az AI – hanem, hogy milyen feladatokra érdemes ráengedni, és hol kell megőrizni az emberi kontrollt.

    A szervezetek szemszögéből ez három konkrét következtetést jelent:

    A bevezetés szintje döntő

    Az automatizálás önmagában nem cél, hanem választás. A Green Light zónákban (ahol az emberek is akarják, és az AI is képes) gyors bevezetés indokolt. A Red Light zónákban viszont a legnagyobb kockázat nem technikai, hanem kulturális: az ellenállás, a bizalomvesztés és az identitásvesztés.

    A fejlesztésnek emberi mintázatot kell követnie.

    A dolgozók a partneri (H3) szintet tartják ideálisnak: olyan AI-rendszereket akarnak, amelyek együtt dolgoznak velük, nem helyettük. A sikeres AI-projektek ezért nem automatizálnak, hanem együttműködést terveznek – workflow-ban, szerepekben, döntési pontokban.

    Az érték nem a kódban, hanem a kompetenciában van.

    Ahogy az ismétlődő, információ-feldolgozó feladatok eltűnnek, felértékelődik minden, ami emberi: ítélőképesség, szervezés, empátia, kommunikáció. Az AI nem csökkenti, hanem átalakítja az emberi munka értékét. Azok a szervezetek maradnak versenyképesek, amelyek ezt tudatosan követik, és nem csupán költséget, hanem képességet optimalizálnak.

  • Súlyos hiba az IT-ra bízni az AI bevezetését

    Súlyos hiba az IT-ra bízni az AI bevezetését

    Az AI-bevezetés sikere vagy kudarca nem technológiai tényezők szerepe

    Az AI vállalati bevezetésének sikerét vagy kudarcát sokszor nem a technológiai problémák, hanem emberi és szervezeti tényezők határozzák meg. Annak ellenére, hogy a nyelvi modellek korábban elérhetetlen teljesítményre képesek, a projektek mégis rendre elbuknak, ha a belső kultúra, támogatás és felkészültség hiányzik.

    Egyes becslések szerint az AI projektek 95%-a meghiúsul – kétszerese kétszerese más IT-projekteknek –, gyakran épp a üzleti stratégia és az AI-célok közti félreértés, az integráció elmaradása vagy a változáskezelés hiányosságai miatt.

    Tipikus buktatók közé tartozik a felsővezetés vonakodása (várunk, amíg majd nem hallucinál) vagy a munkatársak ellenállása (elveszi a munkánkat), a képzés és AI-szaktudás hiánya, illetve a szervezeti egységeken átívelő támogatás és együttműködés elmaradása.

    Kutatások rendre kimutatják, hogy az alkalmazottak többsége nem kap megfelelő AI-oktatást a munkahelyén: egy 2025-ös felmérésben a válaszadók 62%-a a tréning hiányát jelölte meg az AI-bevezetés fő akadályaként, és 68%-uk semmilyen képzést nem kapott a cégétől. Nem csoda, hogy sok dolgozó bizonytalannak érzi magát: egy másik felmérés szerint csupán 15% érzi, hogy a szervezete világos stratégiát kommunikált felé, és mindössze 11% érzi magát nagyon felkészültnek az eszközök használatára a munkájában.

    A dolgozók ráadásul gyakran “nem éri meg” érzéssel viszonyulnak az AI-hoz, ha azt gondolják, hogy a hatékonyságnöveléssel csak a saját pozíciójukat veszélyeztetik. Ahogy egy elemzés rámutat: a legtöbb vállalat nem jutalmazza, ha valaki AI használatával gyorsabban végzi a munkáját – sőt a dolgozók attól tarthatnak, hogy ha felfedik az így nyert szabadidejüket, csak még több feladatot kapnak, vagy épp feleslegessé válnak.

    Az AI-projektek ritkán buknak el gyorsan. A szereplők igyekeznek elérni a kitűzött célokat és elkerülni a kudarc felvállalását. Sokszor évekig viszik őket, pénzt, energiát és emberi kapacitást égetve – és a végén mégis kiderül: nincs valódi üzleti haszon.

    Ez tulajdonképpen igaz a hagyományos IT-projektekre is. Az AI azonban új komplexitást hoz be – kicsit úgy, mint a múlt század elején a kvantumelmélet. A működése nem determinisztikus: ugyanabból a bemenetből nem mindig ugyanaz a kimenet születik. Emiatt sokáig hihetjük, hogy „még egy kis fejlesztés” után jó lesz, holott valójában soha nem fog azzá válni – különösen, ha AI-szakemberek bevonása nélkül próbálkozik a szervezet.

    Az alábbiakban esettanulmányok, hírek és kutatási példák segítségével mutatjuk be, miként vezethet belső támogatás vagy képzés hiánya, berögzült szokásokból fakadó ellenállás, illetve az AI észlelt csekély értéke a projektek kudarcához – vagy épp hogyan járulhat hozzá e tényezők kezelése a sikerhez.

    Bukások

    Fentről erőltetve

    Az amerikai IgniteTech szoftvercég vezérigazgatója, Eric Vaughan 2023-ban drasztikus döntést hozott: az alkalmazottak majdnem 80%-át elbocsátotta, mivel azok ellenálltak az AI-bevezetésnek és szabotálták a kezdeményezéseket. Vaughan “AI-hétfőket” vezetett be – heti egy napot, amikor csak AI-projekteken dolgoztak –, de sokan nyíltan megtagadták az együttműködést még jelentős (a bérköltség 20%-át kitevő) képzési beruházások ellenére is.

    A belső kulturális ellenállás odáig fajult, hogy a régi gárda helyett új emberekkel valósították meg az AI-projekteket. Meglepő módon üzleti szempontból az átalakítás végül nem rontotta a cég eredményét – két új, szabadalom előtt álló AI-megoldást vezettek be, és ~75%-os EBITDA profitmarzsot tartottak fenn.

    Ugyanakkor Vaughan utólag elismerte, hogy ez nem követendő példa: a tömeges leépítés a kulturális ellenállás következménye volt, és általános jelenségre világít rá. Egy iparági felmérés szerint ugyanis az alkalmazottak harmada aktívan szabotálja a vállalati AI-kezdeményezéseket, és a milleniál valamint Z generációs dolgozók 41%-a nem működik együtt az AI-bevezetések során (pl. nem használja az új eszközöket).

    Ez az eset jól példázza, hogy erős belső ellenérzés és tréning hiányában akár egy technológiailag ígéretes projektet is csak drasztikus eszközökkel lehet átverni – vagy kudarcra van ítélve.

    Ellenállás alulról

    Az IBM legendás Watson AI-ját a rákkutatásban és onkológiai betegellátásban akarták forradalmasítani. A gyakorlatban azonban több kórház – például a Texasi MD Anderson Rákközpont – végül leállította a Watson használatát, miután tetemes (több tízmillió dolláros) beruházás ellenére sem hozott érdemi eredményt.

    A kudarc egyik fő oka az volt, hogy a végfelhasználók, az orvosok nem fogadták el az eszközt. A rendszer sokszor az amerikai protokollokat követte, amelyek nem illettek a helyi gyakorlathoz, és gyakran irreális vagy hibás javaslatokat adott a kezelésekre. Ráadásul az onkológusok szerint a Watson használata rontotta a munkafolyamatot: a felülete nem volt felhasználóbarát, lassította a napi rutint, így “nem érte meg” az időráfordítást.

    Az IBM túlzott marketingje miatt a várakozások magasak voltak, de a való életben a klinikusok nem voltak bevonva a fejlesztésbe, így a termék nem igazodott a szükségleteikhez. A projekt végül leállt, és az IBM 2023-ban eladta a Watson Health üzletágat – tanulságként szolgálva, hogy hiába a csúcstechnológia, ha nincs kellő dolgozói támogatás, tréning és bizalom, az AI-megoldás nem fog gyökeret verni a napi gyakorlatban.

    Nem old meg bármit

    Az amerikai Walmart áruházlánc kísérleti jelleggel kb. 500 üzletében bevezette a Bossa Nova Robotics által gyártott polc-scannelő robotokat, amelyek gépi látással automatikusan feltérképezték a készlethiányokat.

    Néhány év után azonban a programot leállították. Nem technikai hiba történt, hanem az derült ki, hogy emberi dolgozókkal is megoldható ugyanez a feladat, különösen mivel a pandémia alatt az online rendelések összeállítása miatt amúgy is több alkalmazott járta az áruházak sorait.

    A vezetőség arra jutott, hogy a robotok által nyújtott előny nem volt elég értékes a költségekhez képest – azaz az AI nem hozott “ár-érték arányban” látványos javulást a manuális ellenőrzéshez viszonyítva. Emellett a vállalat amerikai vezérigazgatója aggódott amiatt is, hogyan reagálnak a vásárlók a boltokban kóborló robotokra, azaz az ügyféloldali elfogadottság is kérdéses volt.

    A projekt leállítása érzékenyen érintette a robotszállítót (aki kénytelen volt leépíteni alkalmazottai felét), de a Walmart jelezte: továbbra is kísérletezik új technológiákkal, csak épp belső folyamatfejlesztéssel és alkalmazotti appokkal próbálja elérni ugyanazt a cél.

    Ez az eset rávilágít, hogy ha egy AI-megoldás nem mutat egyértelmű többlethasznot a bevált módszerekhez képest, vagy a cégkultúrába/szokásokba nem illeszkedik jól, akkor hajlamosak visszatérni a humán megoldásokhoz.

    Sikeres bevezetés

    Kézzelfogható érték, integráció, képzés, támogatás

    A Morgan Stanley globális pénzügyi szolgáltató vállalat sikeresen integrált egy OpenAI-alapú mesterséges intelligencia asszisztenst a vagyonkezelési üzletágában.

    A titok az volt, hogy az AI valóban kézzelfogható hasznot nyújtott az alkalmazottaknak a mindennapi munkában. Az asszisztens percek alatt kikeresi a belső tudásbázisból a releváns információkat, összefoglalja a dokumentumokat és ügyfél-találkozók jegyzeteit, így órákat spórol meg a pénzügyi tanácsadóknak az információkeresésben és adminisztrációban.

    Ennek köszönhetően a bevezetés után alig pár hónappal a tanácsadói csapatok 98%-a naponta használta az AI-eszközt, vagyis szinte teljes körű lett az átvétel.

    A Morgan Stanley esete azt mutatja, hogy ha az AI-eszköz jól illeszkedik a munkafolyamatokba, megbízható és értéket ad (pl. gyors válaszok, automatizált rutinfeladatok), akkor a dolgozók szívesen elfogadják – még akkor is, ha eredetileg tartottak tőle.

    Fontos szerepe volt a belső AI-csapatnak és vezetésnek is: a cég külön “AI Head” pozíciót hozott létre, szigorú minőségbiztosítási keretrendszert alkalmazott a bevezetéskor, és ügyelt az adatbiztonságra, így az alkalmazottak bízhattak a rendszerben.

    Az eredmény: a tanácsadók több időt fordíthatnak az ügyfeleikre a felszabadult kapacitás révén, a cég pedig új innovatív szolgáltatásokat fejleszt az AI segítségével – az AI-asszisztens immár ”szuperappként” terjed a vállalat más részlegein is, további ötleteket generálva a felhasználók részéről.

    Tanulság

    Elérhető célok, belső támogatás, képzés és kultúra – a siker kritikus tényezői. Számos kutatás igazolja, hogy ahol a szervezetek tudatosan készítik fel az embereiket az AI bevezetésére, ott sokkal zökkenőmentesebb az átállás.

    A marketing-szektorban egy felmérés azt találta, hogy azok a vállalatok, amelyek formális AI-stratégiát és ütemtervet alkottak, kétszer nagyobb valószínűséggel vezettek be sikeresen AI-képzéseket, belső AI-irányító testületeket és etikai irányelveket.

    A felsővezetői elköteleződés és kommunikáció szintén meghatározó: a Gallup elemzése szerint azoknál az alkalmazottaknál, akik egyértelmű tervet és víziót kapnak a cégvezetéstől az AI alkalmazására vonatkozóan, az emberek háromszor valószínűbben érzik magukat felkészültnek, és majdnem ötször szívesebben használják is az AI-t a munkájuk során. Ez azt jelenti, hogy a szociális hatás – az, ahogyan a kollégák és főnökök támogatják vagy éppen elutasítják az új technológiát – kulcsszerepet játszik. Ha a vezetők pozitív narratívát teremtenek (pl. hangsúlyozzák, hogy az AI a monoton munkát veszi le a vállukról, és lehetővé teszi a kreatívabb feladatokra fókuszálást), az megszünteti a “lustasággal” vagy “csalással” kapcsolatos megbélyegzést, ami sok munkavállalót visszatart az AI-használattól.

    A megfelelő képzés és támogatás csökkenti az ismeretlentől való szorongást: ha a dolgozók kapnak oktatást, útmutatást és “AI-bajnokokat” (belső mentorokat), valamint időt kísérletezni, akkor az AI fokozatosan a napi rutin részévé válhat.

    Összességében a pozitív példa azt mutatja, hogy az AI-bevezetés akkor sikeres, ha nem csak technológiai projektként kezelik, hanem emberközpontú változásként: a szervezet kultúráját, szokásait és készségeit is fejlesztik párhuzamosan az új eszköz bevezetésével. Így a munkatársak nem fenyegetésként látják az AI-t, hanem értékes segítségként, amit érdemes használni a mindennapokban.


    Az AI-bevezetések sikerét nem a modellek vagy a szerverkapacitás határozza meg, hanem az, hogy a folyamatgazdák, üzleti vezetők és a csapat mennyire áll készen a változásra. Ha nincs vezetői támogatás, tréning, bizalom és belső elfogadottság, a legjobb technológia is megreked. Ezért az AI-t nem lehet egyszerűen „az IT-ra bízni” – a siker kulcsa, hogy az üzleti oldalon legyen tulajdonos és felelős.


    A Progos AI készenléti audit nemcsak a hiányosságokat mutatja meg, hanem a meglévő erősségeket is. Rávilágít például, ha a csapatban már van komoly tudás és lelkesedés, de hiányzik a vezetői támogatás. Vagy ha a menedzsment elkötelezett, de az alkalmazottak nem kaptak még elég képzést. Így pontos képet kapunk arról, mire lehet építeni, és hol kell beavatkozni ahhoz, hogy az AI valódi üzleti értéket teremtsen.

    Ne az IT-ra bízd az AI bevezetést. Nézd meg, mennyire kész a szervezeted – és mi kell a következő lépéshez.

  • Miért bukik el a vállalati AI-kísérletek 95%-a?

    A GenAI Divide – azaz a szakadék a látványos hype és a valós üzleti eredmények között – ma szélesebb, mint valaha. Az MIT NANDA friss jelentése szerint a vállalati GenAI-projektek 95%-a megreked, és csak 5% jut el odáig, hogy kimutatható üzleti értéket teremtsen.

    A gond nem a modellekkel van, hanem az integrációval.

    A kudarcok fő oka nem a technológia minősége, hanem az, hogy a megoldásokat nem ágyazzák be elég mélyen a vállalati folyamatokba. Az általános célú eszközök jól működnek egyéni produktivitásra, de szervezeti környezetben gyakran elakadnak, mert nem épülnek be a konkrét workflow-kba, és nem alkalmazkodnak hozzájuk.

    Amikor a hype és a valóság találkozik

    Személyes sztori: egy ipari karbantartáshoz kapcsolódó AI-projektben több tízezer oldalnyi dokumentációhoz (scannelt PDF-ek, alkatrészkódokkal) kellett kereshető hozzáférést adni. A klasszikus OCR + regex megoldás elsőre 80–90%-os pontosságot hozott – ez elég lett volna ahhoz, hogy értéket teremtsünk. A partner azonban utazás közben a reptéren kipróbálta az OpenAI Visiont, és elkápráztatta, hogy a gép „érti, amit lát”. A csoda láttán a 80-90%-ot kevésnek ítélte, és ragaszkodott hozzá, hogy Visiont használjunk. Az eredmény: 0% – mert a természetes szövegen tanított nyelvi modellnek az alkatrészkódok nem jelentettek semmit.

    A tanulság: az egyéni használatra szánt, általános AI-eszköz nem ugyanaz, mint egy adott céges folyamatra szabott rendszer.

    Learning gap – azaz a tanulási rés

    Amikor valamit vagy valakit hétköznapi értelemben intelligensnek tekintünk, természetesnek vesszük, hogy képes tanulni.

    A mesterséges intelligencia kifejezés kétélű: jó marketingeszköz, mert kifejezi, hogy a hagyományos szoftverekhez képest önálló döntéseket hozó rendszert tudunk létrehozni – amire évtizedek óta vágynak az informatika felhasználói. Ugyanakkor elfedi a különbséget köztünk és a generatív modellek között: mi természetesen tanulunk a tapasztalatainkból, ők viszont statisztikai mintázatok alapján működnek, és minden interakcióval újrakezdik a „tanulást”.

    A pilot projektek jelentős részében ezt a különbséget nem veszik figyelembe. A csapatok úgy vágnak bele, mintha a modell hétköznapi értelemben lenne intelligens, és amikor kiderül, hogy nem így van, mégsem állnak meg: belép a Concorde-effektus, és a projekt akkor is viszi tovább a pénzt és az energiát, amikor már sejthető, hogy nem fog üzleti értéket teremteni. Ezzel nemcsak más, életképes kezdeményezésektől vonja el a forrást, hanem hosszú távon rombolja a cég AI-ba vetett bizalmát, ami a valós lehetőségek kihagyását eredményezi.

    Az alulértékelt backoffice

    A vállalatok GenAI-költéseinek fele marketingre és értékesítésre megy: ugyanarra a termékre próbálnak új kampányokkal több figyelmet szerezni. Pedig a szervezet belső kapacitásainak felszabadításával valós, tartós üzleti érték teremthető.

    A belső működés egyszerűsítésének fő területei:

    • kiszervezett feladatok házon belüli automatizálása
    • külső ügynökségi munkák kiváltása AI-val
    • belső adminisztráció és ügyfélszolgálat AI-támogatása

    Mi jellemzi a sikeres 5%-ot?

    • Tiszta fókusz: egy jól körülhatárolt, nagy üzleti értékű problémára koncentrálnak.
    • Partnerség: iparági szakértők megoldásait veszik igénybe; az MIT szerint a bevált partnerekkel bevezetett rendszerek közel kétharmadban sikeresek, míg a teljesen házon belüli fejlesztések jóval ritkábban hozzák az eredményt.
    • Üzleti felelősség: nem egy központi AI-labor tolja a projektet, hanem a folyamatgazdák és a terület vezetői viszik végig.
    • Tanuló rendszer: olyan eszközöket választanak, amelyek képesek beépülni a céges adatokba és folyamatokba, és idővel folyamatosan fejlődnek.

    És a maradék 95%?

    A szakirodalom és az MIT-jelentés szerint jól kirajzolódnak azok a tipikus minták, amelyek rendre a kudarchoz vezetnek. Ezek nem elszigetelt hibák, hanem világszerte visszatérő szervezeti jelenségek:

    • Felülről erőltetett funkciók: amikor egy vezető egy külső forrásból látott megoldást gyorsan bevezettet. Rövid távon látványos lehet, de ha nem illeszkedik a belső folyamatokhoz, hosszú távon ritkán hoz értéket.
    • Technológia-vezérelt pilotok: az IT önálló kísérletezése üzleti gazda nélkül. Tanulási szempontból hasznos, de pénzügyi eredményt ritkán hoz.
    • Dobozos megoldások testreszabás nélkül: könnyen kipróbálhatók, de hamar kiderülnek a korlátaik, ha nem illesztik a szervezet működéséhez.
    • Szétszórt kezdeményezések: túl sok use case indul egyszerre, így egyik sem kap elég fókuszt és adatot a sikerhez.
    • Változásmenedzsment hiánya: ha nincs tréning és valódi felelősség, a dolgozók más eszközökhöz nyúlnak, ami széttartó gyakorlatokhoz vezet.

    Shadow AI – az észrevétlen háttérhasználat

    A pilotprojektek gyakori bukásának egyik kevésbé ismert következménye, hogy a dolgozók – látva, hogy a hivatalos megoldások nem működnek – gyakran áttérnek shadow AI használatra: saját ChatGPT- vagy Claude-fiókon keresztül oldanak meg feladatokat, amelyekhez jellemzően céges adatokat is felhasználnak. Ez a típusú megoldás ugyan javíthatja a produktivitást, de komolyan kockáztatja az adatbiztonságot, a megfelelőséget és a szervezeti kontrollt

    Hogy érdemes hozzáállni

    • Először a háttérfolyamatokat automatizáld. Kezdd a nagy volumenű, ismétlődő adminisztrációs, jogi, pénzügyi vagy ügyfélszolgálati feladatokkal – itt a leggyorsabb a megtérülés.
    • A pilot ne zsákutca legyen, hanem indulópont. A cél ne pusztán a „proof of concept” legyen, hanem egy olyan első bevezetés, ami azonnal beépül a folyamatba.
    • Ne egyedül vágj bele. A bizonyított tapasztalattal rendelkező partnerek bevonásával jóval nagyobb az esély a sikerre, mint ha mindent nulláról próbálnánk felépíteni.
    • Mérj! Rögzítsd a jelenlegi átfutási időket, költségeket és hibaarányokat, majd ezekhez állítsd a KPI-okat – így az eredmény valóban kimutatható lesz.
    • Gondolj a változásmenedzsmentre. Képezz csapatot, add a felelősséget a folyamatgazdák kezébe, és készülj fel arra, hogy a szerepek átalakulnak.

    Miben tud segiteni a Progos?

    • AI készenléti auditunk során feltárjuk, hogy mi akadályozhatja az AI megoldások mélyebb beépülését a vállalati működésbe.
    • Szemléletformáló, gyakorlati, a szervezetre szabott tréningeken segítjük a csapatot abban, hogy ne csak kipróbálják az AI-t, hanem üzleti célokra – például hatékonyság vagy innováció – is tudják alkalmazni.
    • Tanácsadással támogatjuk az AI-stratégia kialakítását, a változásmenedzsmentet és az üzleti folyamatgazdák bevonását, hogy a bevezetés ne technológiai kísérlet maradjon, hanem valódi üzleti eredményt hozzon.
    • Egyedi fejlesztéseink pedig gondoskodnak arról, hogy a megoldások ne kifulladó próbálkozások legyenek, hanem valóban beépüljenek a napi működésbe – legyen szó automatizálásról, adatfeldolgozásról vagy ügyfélfolyamatokról.

    Ha szeretnél sikeres projekteket indítani, vedd fel velünk a kapcsolatot.

  • GPT-5: Új szint az AI modellekben

    Mit jelent ez a vállalatoknak?

    Augusztus 7-én az OpenAI bemutatta a GPT-5-öt, a legfejlettebb nyelvi modelljét. A technológiai sajtó hangos a szuperlatívuszoktól – „PhD-szintű tudás”, „gyorsabb és pontosabb válaszok”, „új korszak az AI-ban”.

    De mit jelent ez egy vállalat számára, a napi működés szintjén?

    Pontosabb döntéstámogatás

    A GPT-5 nemcsak gyorsabban dolgozza fel az adatokat, hanem megbízhatóbban is. Ez csökkenti a hibás előrejelzésekből vagy félreértelmezett információkból fakadó üzleti kockázatokat. Az eredmény: gyorsabb, jobban megalapozott döntések, kevesebb bizonytalanság mellett.

    Gyors bevezethetőség

    A GPT-5 mini és pro verziói rugalmasan illeszthetők a meglévő vállalati rendszerekhez – legyen szó belső tudásbázisról, ügyfélszolgálati csatornákról vagy projektmenedzsment eszközökről. Ez lehetővé teszi, hogy a bevezetés napok, ne hónapok kérdése legyen.

    Szerepkör-specifikus támogatás

    A modell képes mélyen megérteni az iparág-specifikus nyelvezetet és folyamatokat, így a marketing, HR, pénzügy, fejlesztés vagy ügyfélszolgálat más-más, személyre szabott segítséget kap. Ez azonnal növeli a csapatok hatékonyságát.

    Költséghatékonyság és skálázhatóság

    Az új árazási struktúra miatt a kisebb feladatokra optimalizált „mini” változat kedvező költséggel hozza a teljesítményt, míg a nagyobb erőforrást igénylő projektekhez a „pro” vagy „thinking” verziók adnak erőt. Így a vállalat csak azért fizet, amire ténylegesen szüksége van.

    Versenyelőny a változás tempójában

    Az AI-ban ma már nem az számít, ki kezdte előbb, hanem hogy ki alkalmazza gyorsabban és okosabban. A GPT-5 megjelenése új mércét állít, és azok a cégek, amelyek most lépnek, hónapokkal, akár évekkel a versenytársak előtt járhatnak.


    Összefoglalva

    A GPT-5 nem csupán technológiai frissítés, hanem új alap a vállalati AI-stratégiához. Aki ma tervezi bevezetni vagy bővíteni a mesterséges intelligencia használatát, annak ez az eszköz stabil, skálázható és üzletileg megtérülő választás.

    Ha érdekli, hogyan építhető be a GPT-5 az Ön vállalatába, kérjen konzultációt – segítünk megtervezni, bevezetni és a maximumot kihozni belőle.